2. fejezet

Néhány nap múlva egy ezüst színű autó gurult be a nagy udvarba. Sakura nem tudott odafigyelni a gyönyörű kertre és házra. Hiába várt rá oly sok éve, nem a szülei halála árán akart eljutni ide. A nappaliban letette a fotelbe az egyetlen táskáját, amit nem égetett el a tűz.

-Megmutatom az új szobádat. Remélem, tetszeni fog.

A lányt az se érdekelte, hogy az utcán fog aludni, vagy egy gyönyörű, első osztályú házban.

Amint beértek a szobába, Sakura szája tátva maradt a csodálkozástól. A falon egy kép lógott, melyen ugyanaz a fehér róka volt, amelyet az égő házukban látott. Mostmár részletesebben meg tudta nézni az állatot. Szép, ragyogóan fehér szőre volt, három farka és fekete szemei. Szép külleme mindenki figyelmét felkelti, tekintete pedig szeretetet és jóságot sugároz.

-Láttam már ezt az állatot. Tudsz róla valamit, Tsunade?

-A Fehér Róka... Hatalmas ereje van. Azt mondják, ezerévenként születik egy gyerek, akihez különös kapcsolat fűzi a rókát. Gazdájaként tekint rá, ha veszélyben van, akkor megvédi, vagy ha éppen lelki bánata van, támogatja. Szerintem ez csak mese. De jól mutat a falon. Nagyon szép állat.

-A Fehér Róka….? Ez érdekes.