1. fejezet

Egy �tlagos napon �ppen hazafel� s�t�lt egy �tlagos l�ny az iskol�b�l. Vagyis csak �gy n�zett ki, mintha �tlagos lenne. R�zsasz�n haj, z�ld macskaszemek, mosolyg�s arc. Azt�n amikor befordult abba az utc�ba ahol laknak, megl�tta a h�zukat, amit l�ngok nyeltek el. Ledobta t�sk�j�t, majd futni kezdett fel�. Amint oda�rt, felt�pte az ajt�t, �s berohant megkeresni sz�leit. Felszaladt a l�pcs�n, amint befordult a folyos�ra, leszakadt a h�ta m�g�tt a l�pcs�. A l�ny ezzel nem t�r�d�tt, futott tov�bb. Ben�zett az els� szob�ba, de nem volt ott senki. Ben�zett a m�sodik szob�ba, ott se volt senki. M�r kezdte elvesz�teni az eszm�let�t, alig tudott leveg�t venni a sok f�stt�l, de � szaladt tov�bb a harmadik szob�ba. V�gre megpillantotta �desanyj�t �s �desapj�t. Ott fek�dtek egym�st�l n�h�ny m�terre a f�ld�n. M�r alig l�legeztek. A l�ny odaguggolt sz�lei mell�, de a guggol�sb�l egy nagy es�s lett. Azt�n egy feh�r, h�romfark� r�k�t l�tott meg, majd el�jult.

Egy l�ny kezdi nyitogatni a szemeit feh�r k�rterm�ben. Az orvosok ezt l�tva gyorsan odafordultak fel�, minden mozdulat�t figyelve. L�legeztet� meg inf�zi� volt odak�tve a r�zsasz�nhaj�hoz. A legid�sebb orvos odahajolt hozz�, majd lassan �s �rthet�en megsz�lalt.

-Sakura  Haruno vagy. Igaz?

A l�ny lassan b�lintott. Kezdett visszaeml�kezni, amikor s�t�lt hazafel�, az �g� h�z, a sz�lei, �s a feh�r r�ka.

-Hol vannak a sz�leim?- k�rdezte a l�ny, de csak h�rg�s j�tt ki bel�le.
-K�t napig k�m�ban volt�l. Egy s�lyos f�stm�rgez�sen vagy t�l. Ne er�ltesd meg magad!

A l�ny megint b�lintott egyet. Az orvos megfogta az asztalon l�v� t�sk�t, majd megint megsz�lalt:

- Elejtetted a t�sk�dat. Ott tal�ltuk meg az utc�n.

Sakur�t nem tudta �rdekelni a t�sk�ja, mikor nem is tudja, hogy mi lett a sz�leivel. Csak ez �rdekelte. De mivel nem tudott megsz�lalni, meg nagyon gyeng�nek �rezte mag�t, nem er�ltette meg mag�t �s elaludt.

M�snap, mikor fel�bredt, r�zsasz�n liliomcsokor volt az �jjeliszekr�ny�n. Csod�lkozott, hogy ki hozta neki. Azt�n bel�pett a szob�ba az orvos.

-Nem tudom, hogy hogyan csin�lja Sakura kisasszony, de t�l gyorsan gy�gyul a szervezete. Ez m�r szinte emberfeletti. Ha �gy halad, n�h�ny nap m�lva kiengedhetem mag�t.

-T�l gyorsan? Ezt hogy �rti?

-Amikor behozt�k, nagyon csod�lkoztunk, hogyan �lhette t�l aznap. Azt�n  m�snap t�l volt az �letvesz�lyen. Tegnap meg m�r fel is �bredt. Ma meg m�r szinte teljesen meggy�gyult. Teh�t mint m�r mondtam, ha �gy halad, akkor holnap el is mehetne, ha nem k�ne ittmaradnia  3 nap megfigyel�sen. Teh�t ha nem t�rt�nik semmi, akkor P�nteken haza is mehet.

-De nincs hova hazamennem, a h�zunk  teljesen le�gett.

-Jajj! Nem is mondtam? Milyen feled�keny vagyok! Egy kedves rokona megl�togatta ma reggel. Hozott vir�got is. Biztosan l�ttad m�r. Ide tettem az �jjeliszekr�nyre. Jah sz�val egy csinos h�lgy megl�togatta ma reggel. Hogy is h�vj�k? Tsunade?
-Azt mondta, Tsunade?

-Igen. Felaj�nlotta, hogy ha akarsz, akkor miut�n kiengedtek, lakhatsz n�la.

-�s mikor j�n vissza megl�togatni?

-Azt sajnos nem mondta. Sz�val? Elfogadod az aj�nlat�t?

-H�t m�g sz�p! Im�dom Tsunad�t, �s m�r el�g r�gen nem l�ttam. Mindig is szerettem volna megn�zni, hogy hol lakik, most meg egyenesen felaj�nlja, hogy lakjak n�la. -Sakura j�kedve hamar elt�nt, amikor megint esz�be jutottak sz�lei.- �s a sz�leimmel mi t�rt�nt?

Az orvos amint meghallotta ezt a k�rd�st, lehervadt az arc�r�l a mosoly. Tudta, hogy valamikor meg kell mondania az igazs�got a l�nynak, de nem � szerette volna elmondani. Majd t�m�ren �s eggy�tt�rz�en �gy sz�lt:

-�ket sajnos nem tudtuk megmenteni.

Sakur�t vill�mcsap�sk�nt �rte a kijelent�s. Rem�lte, hogy meg�ssz�k �k is egy egyszer� megfigyel�ssel, de a lelke legm�ly�n tudta, hogy ez nem lehets�ges �s felk�sz�lt a rossz h�rre. Az orvos szinte meg�rezte, hogy a l�ny szeretne egyed�l lenni, ez�rt kiment a k�rteremb�l. Sakura �t�lelte l�bait, majd ahogy csak tudott, elkezdett s�rni.